Az oldalon a professzionális beágyazott interaktív meteorológiai térképrendszert alkalmazzuk. Ezzel valós időben nyomon követhető a várható eső eloszlása és felhalmozódó mennyisége, a pillanatnyi csapadékradar, a talajt szárító kánikulai hőmérséklet, valamint a szélsebesség alakulása Magyarországon és Közép-Európában.
Meteorológiai aszály: egy adott térségben huzamosabb ideig a sokéves átlagnál jóval kevesebb csapadék hullik. Mezőgazdasági aszály: amikor a talaj gyökérzónájában lévő nedvességtartalom olyan mértékben lecsökken, hogy a növények már nem tudják felvenni a fejlődésükhöz szükséges vizet, ami hervadáshoz és terméskieséshez vezet. Hidrológiai aszály: amikor a tartós szárazság miatt a folyók, tavak vízszintje és a talajvíz szintje kritikusan leapad.
A talaj nem tudja az összes benne lévő vizet átadni a növényeknek: a szorosan megkötött mikroszkopikus vízréteget a gyökerek már nem képesek kiszívni. A hasznos vízkészlet a szántóföldi vízkapacitás és a hervadáspont közötti vízmennyiség. Ha a talajnedvesség a hervadáspont alá esik, a növényi szövetek vízvesztése visszafordíthatatlanná válik, a növény elszárad még akkor is, ha a talaj mélyén még maradt minimális nedvesség.
A Kárpát-medence domborzati adottságai miatt az Alföld középső része esik a legtávolabb a csapadékot hozó atlanti és mediterrán légtömegektől (esőárnyék). Itt a legmagasabb az évi napsütéses órák száma és a nyári átlaghőmérséklet, miközben az éves csapadékmennyiség gyakran még az 500 mm-t sem éri el. A magas párolgási igény és az alacsony csapadék együttesen teszi ezt a térséget az ország aszályközpontjává.
Légköri aszályról akkor beszélünk, ha a levegő relatív páratartalma tartósan 30% alá süllyed, amihez 32–36 °C feletti hőség és élénk szél társul. Ilyenkor a növények párologtatása drasztikusan felgyorsul, és még akkor is lankadni kezdenek, ha a talajban még lenne némi nedvesség, mert a gyökérzet fizikailag nem képes olyan gyorsan pótolni a vizet, amilyen gyorsan a forró szél kiszívja a levelekből.
A folyók vízállása nemcsak a hazai, hanem az alpesi és kárpáti vízgyűjtők csapadékától is függ. Ha a hegyekben is kevés a csapadék, a Duna és a Tisza vízszintje rekordalacsony szintre süllyedhet, korlátozva a hajózást és az öntözési célú vízkivételt. Az Alföldön a talajvíz szintje több méterrel is mélyebbre süllyedhet, aminek következtében a sekély ásott kutak kiszáradnak, és a fák mély gyökérzete sem éri el a vizet.
A tűzgyújtási tilalmat az erdészeti hatóság a katasztrófavédelemmel egyeztetve rendeli el, ha a megelőző időszakban nem hullott elegendő csapadék, a napi kánikula magas, a biomassza nedvességtartalma kritikusan lecsökkent, és a szeles időjárás miatt a tűz terjedésének sebessége rendkívül nagy. Tilalom idején tilos a tűzrakás az erdőkben, fasorokban, valamint azok 200 méteres körzetében lévő kijelölt tűzrakó helyeken is!
A leghatékonyabb módszer a talajtakarás (mulcsozás) szalmával, fűnyesedékkel vagy fakéreggel: ez árnyékolja a felszínt, akár 10–15 °C-kal hidegebben tartja a talajt, és gátolja a gyomosodást. Hasznos a sekély talajlazítás (kapálás) is: a régi mondás szerint „egy kapálás két öntözéssel ér fel”, mivel megszakítja a talaj hajszálcsöveit (kapillárisait), megakadályozva a mélyebb rétegek elpárolgását.
Az evapotranspiráció a talaj közvetlen párolgásának (evaporáció) és a növényzet életműködése során kibocsátott vízpárának (transzspiráció) az összessége. Egy forró, szeles nyári napon (33–36 °C-os csúcshőmérsékletnél) az evapotranspiráció mértéke elérheti a 6–8 millimétert naponta, ami négyzetméterenként 6–8 liter vízveszteséget jelent a talajnak 24 óra leforgása alatt.
A hosszan tartó szárazságban a kiszáradt talaj felszíne megkeményedik, és víztaszítóvá válik. Egy hirtelen lezúduló 20–30 mm-es zivatar vize nem tud beszivárogni, hanem a felszínen elfolyik (villámárvizeket és eróziót okozva). Ezzel szemben a több órán át vagy napokon keresztül csendesen hulló 15–20 mm-es áztató eső szinte 100%-ban hasznosul, mélyen átitatva a talaj alsóbb rétegeit.
Csontszáraz talajra műtrágyát kijuttatni kockázatos, mivel nedvesség nélkül a tápanyag nem oldódik fel, ráadásul megégetheti a növények gyökereit. A csapadékösszeg-előrejelzés és a radar segítségével a gazdák pontosan a várható eső elé időzíthetik a fejtrágyázást. A permetezésnél pedig elkerülhető, hogy a drága növényvédő szert egy váratlan zápor azonnal lemossa a levelekről.
A klímamodellek alapján Magyarországon az éves csapadékmennyiség nem feltétlenül csökken drasztikusan, de az eloszlása egyre szélsőségesebbé válik. A nyári hónapokban gyakoribbá és hosszabbá válnak az intenzív hőséghullámok és a csapadékmentes időszakok, miközben a lehulló eső mindinkább heves, nehezen hasznosuló zivatarok formájában érkezik. Ez a folyamat megköveteli a korszerű vízmegtartási stratégiák és az öntözésfejlesztés térnyerését.