A velvícsia (Welwitschia mirabilis) a leplesmagvúak (Gnetophyta) törzsébe tartozó velvícsiák (Welwitschopsida) osztályának egyetlen faja. Dél-Afrika nyugati, Csontvázpartnak nevezett partvidékén, Angola déli és Namíbia nyugati részén, a Namib-sivatagban honos. Ezen a területen alig hull eső: a Föld legszárazabb területei. Már a jura időszakban is élt a Földön.

Ez a fantasztikus növény rendkívül csekély vízzel beéri és rendkívül jól tűri az erős napsütést és az akár 55 fokos hőséget is. Különleges virágú, kétlaki növény. Törzse vaskos, rövid, a közepén tölcsérszerűen belapul. Mindig két darab, széles és hosszú, szürkésszöld, szalagszerű lomblevele van. Naponta átlagosan átlagosan 0,37 mm-t nőnek. A növény a ködből származó nedvességet is könnyedén felszívja a szárán keresztül.

Répaszerű gyökere mélyre hatol vízért és tápanyagokért – egyúttal raktároz is táplálékot. Virágai a levelek hónaljából kinövő, elágazó nyélen fejlődnek ki. Termős virágait tobozszerű, fás pikkelyek takarják. A magkezdemény, amelyből kis bibeszálszerű képződmény bújik ki. A toboz négyélű, a magkezdemények a termőlevelek tövében, viszonylag szabadon fejlődnek. A tobozokban nagy mennyiségű szárnyas magot termel.

Magja és levele is ehető hagymaszerű íze van.

A növény cserépben is elél, de lehet verandán és kertben is termeszteni. A velvícsia levelei színét is beállíthatja. Ha nagyon meleg van, a levelek több vörös pigmentet termelnek, amelyek megvédik a növényt a napsugárzástól. Hosszú levelei a növény alsó részét körülfogják így adva árnyékot a gyökérszőröknek, és így megvédik a növényt a vízvesztéstől. Amikor a hőmérséklet csökken, és a víz könnyebben hozzáférhető, a levelek több klorofillt és zöld pigmentet képeznek.